Csonka Ilona: A Nike Budapest Félmaratont meg kell élni

Csonka Ilona élete első budapesti maratonjára készül, persze előtte rajthoz áll a 25. Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonon is. A kisebb sérülések ellenére mind a 21 kilométeres, mind a teljes távon rajthoz szeretne állni az ősz folyamán. Mint vallja, semmihez sem lehet hasonlítani azt az élményt, ahogy egy ilyen nagy versenyen a futók ezrei végigcsörtetnek a fővároson.

- Milyen érvek szerepelnek a futás mellett az életedben?

- Nehéz lenne felsorolni minden pozitív hozadékát ennek a sportnak, de az biztos, hogy egészen más fizikai állapotban vagyok, mióta elkezdtem futni. Elsősorban rengeteget fogytam, és bár van még némi súlyfeleslegem, de már nem lihegek úgy, mint a kezdetekkor.

- Miért, mikor jött ez az új szerelem?

- Alig néhány éve, 51 évesen beszélt rá egy barátnőm arra, hogy ideje lenne sportolnom. Bevallom, nulla sportmúlttal a hátam mögött nem volt könnyű a kezdet. Száz métert sikerült elsőre lefutnom, és rettenetesen megszenvedtem még ezt a távot is. De nem akartam kimaradni ebből a jó kis buliból. A sors iróniája, hogy barátnőim, akik belevontak ebbe az őrületbe, időközben lemorzsolódtak, abbahagyták. Ők fél évig bírták, én azonban már 2007 óta rendszeresen rajthoz állok a Nike Budapest Félmaratonon.

- Miért szereted ennyire ezt a versenyt?

- Rengetegen vagyunk, és különleges hangulata annak, ahogy végigcsörtetünk a városon. Az a sok szurkoló, a zenekarok, nem is lehet semmihez sem hasonlítani az élményt. Ezt egyszerűen meg kell élni.

- A családod hogyan fogadta a rendszeres versenyzést?

- Természetesen sok időt elvesz a folyamatos edzés, de támogatnak. Próbálom én is rugalmasan kezelni a helyzetet: olykor reggel, olykor késő este futok. Mindig átgondolom a következő napom, és megtalálom azt az egy órát, ahová be tudom szúrni az edzést. A helyszínt is váltogatom: a Margitszigeten kívül lakóhelyem mellett, a pomázi erdőben és hétvégi házunknál, az Ipoly közelében futok, sőt sokat teljesítménytúrázom is. A Monspart Sarolta-féle Mindenkor Női Futóklub tagja is vagyok, az ő edzéstervét veszem alapul a felkészülés során.

- Milyen időt tűztél ki magad elé szeptember első hétvégéjére, a Nike Budapest Félmaratonra?

- A tavalyi időeredményem igazán csodálatosra sikerült, 2:11 alatt értem célba. Ha idén is ennyit futok, akkor elégedett lehetek. Azonban az az igazság, hogy idén a legfőbb célt a maraton jelenti. Némi túlzással a féltávot bármikor ledöcögöm, de egyelőre el sem tudom képzelni, hogy 42,195 métert lefussak egyben. Bízom benne, hogy sikerülni fog, de minél előbb rendbe kéne hozni a lábsérülésemet is. A bal talpcsontom már jó ideje fáj, és egy túra után még vízhólyagok is keletkeztek rajta. Mindezek ellenére nem csüggedek, készülök és várom az őszi futóidény két nagy versenyét!

fb share