Edzésnapló 1980 óta - Földingné Nagy Judit emlékei a SPAR Budapest Maratonról

Első versenyét általános iskola 8. osztályában nyerte, azóta 77 maratont futott, két olimpián vett részt a sokszoros magyar bajnok, győrújbaráti Földingné Nagy Judit, aki hét alkalommal állt rajthoz a SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon. Az eredmény lenyűgöző: hat első mellett egy második hely.

- Emlékszel még a kezdetekre?

Egészen pontosan szinte mindenre, ugyanis 1980 óta vezetek edzésnaplót, sőt, férjem, Ottó a sportpályafutásomból írta a szakdolgozatát. Nyolcadikos koromban kezdtem versenyezni, majd a sporttagozatos gimnáziumban rendszeresen futottam. Kilométerre pontosan meg tudnám számolni, hány ezer méter van a lábaimban, de így látatlanban is azt tudom mondani: többször körbefutottam már a Földet. Pedig nem vagyok az a típus, aki hetente 200-300 kilométert iktat a programba, de azért a 120-140 kilométert mindig teljesítettem.

- Mikor álltál először rajthoz a SPAR Budapest Maratonon?

- 1998-ban, mikor még Kaiser Plus Maraton néven szerepelt. Emlékszem, ebben az évben volt az Európa-bajnokság is Budapesten, és mindössze néhány héttel később rendezték a versenyt. Úgy gondoltam, kényelmesen, Ottóval együtt fogom lefutni a távot, a végén azonban kivágtam egy nagy hajrát, és 2:40:09-es idővel elsőként értem célba. Pedig erős volt a mezőny, Csomor Erika és Kovács Ida követtet a dobogón. A győzelem azért is különleges, mert nehéz pálya a budapesti, a rakparton például mindig fúj a szél, és a hajtűkanyarokért sem rajongok igazán.

- Hat alkalommal is győztesként állhattál a dobogó legfelső fokára a SPAR Budapest Maratonon. Tavaly azonban Takács Andrea szerezte meg a győzelmet. Nehéz volt elfogadni, hogy megelőztek?

- Nekem már az hatalmas öröm, hogy 45 évesen rendszeresen versenyezhetek, és pariban tudtam maradni a fiatalokkal. Már túl vagyok egy úgynevezett kiégés szindrómán, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy teljesen lemerült a szervezetem. Azóta a mozgásom is megváltozott, le is lassultam magamhoz képest, egy ezüstéremhez azonban ez is elég volt.

- Ha SPAR Budapest Maraton, akkor milyen kedves emlék ugrik be elsőre?

- Elsőként a 2003-as verseny. Abban az évben nem akartam nevezni, csak Ottó annyira lelkesen készült a maratonra, hogy három nappal a megmérettetés előtt döntöttem úgy, én is rajthoz állok. Olyan könnyen még nem is futottam, szinte a legjobb formámat hoztam, és nyertem. Valójában neki akartam segíteni, ám olyan tempót diktáltam, amit végül nem bírt. A másik emlék a szülés utáni visszatérésemhez kötődik. Rettenetesen nehéz futam volt, 32 kilométernél fel akartam adni, többször is megálltam, szerencsére Major Józsi és a férjem úgy biztatott és kiabált, hogy végül az utolsó tízezer métert is lefutottam. A végén már nem is emlékszem. Megviselt nagyon az a maraton.

fb share