Sétálás, repülés, futás

Péntek Andrea sokáig elképzelni sem tudta, hogy akár száz métert fusson, azonban évek óta rendszeres résztvevője a maratoni és félmaratoni versenyeknek. A motivációt egy londoni repülőjegy jelentette még 2000-ben. Most a 25. Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonra készül a szegedi futó.

- Már gyerekkorodban sokat futottál?

- Egyáltalán nem! Sőt! Nem kifejezetten szerettem futni. Úsztam és röplabdáztam korábban, mígnem egy szegedi versenyre rábeszéltek az ismerőseim körülbelül tíz évvel ezelőtt. Bevallom, egy métert sem futottam azon a két kilométeres versenyen, a sors azonban kegyes volt, és nyertem egy repülőjegyet Londonba. Ösztönzőleg hatott rám ez a különleges ajándék, és nem utolsósorban az a miliő, amit ott tapasztaltam.

- Olyannyira, hogy rendszeres résztvevője lettél az utcai futóversenyeknek?

- 2000 óta folyamatosan versenyzem. Természetesen rövid távon indítottam, 3,6 kilométerrel, de a félmaratont 2004 óta, míg a maratont 2007 óta teljesítem. Eddig kizárólag egy komoly versenyt hagytam ki, azt is családi okok miatt. Emlékszem, anyunak először nem is mertem elmondani, hogy mekkora távon állok rajthoz, de tudom, nagyon büszke rám. Húgomat sikerült pár versenyre kicsalnom, de nemrég szült, így idén biztosan nem lesz velem a startvonalon.

- Mi fogott meg elsősorban a futásban?

- Nemcsak komoly kihívást jelent számomra, de egy egészen új életformát is. Jót tett számomra ez a változás. Magányos sport, de egyben kiváló alkalom például az elmélkedésre. Kezdetben voltak edzőpartnereim, de egyrészt bonyolult egyeztetni, hogy mikor érünk rá mindketten, másrészt pedig rájöttem: ebben nem szeretek alkalmazkodni. Korábban megesett az is, hogy zenét hallgattam, de az utóbbi években inkább elmélkedem a számomra fontos dolgokon, és nem egyszer olyan megoldások jutnak eszembe, amiket hasznosítani is tudok. És az sem elhanyagolható szempont, hogy nap közben fizikai munkát végzek, így egyfajta levezetés nekem a futás.

- Milyen taktikát dolgoztál ki az őszi megmérettetésekre?

- Igyekszem majd nem elmenni a mezőnnyel a rajt után, miután könnyen elfáradok. Az előzgetést szeretem inkább az utolsó kilométerekre hagyni. A helyezés nem fontos, de egy 2:30 körüli időt mindenképpen szeretnék elérni, ami átlagosnak mondható. A csúcsot nálam a 2:24 jelenti, de megesett az is, hogy 2:40 körül értem célba. Az edzésekre sosem helyeztem akkora hangsúlyt, idén is elég rapszodikusra sikerült az eddigi felkészülés. Valójában a verseny előtti heteket nyomom meg igazán, előtte inkább a bicikli dominál. Azért szeptember első hétvégéjére minden rendben lesz!

fb share