Szurkolói segítség a célban

Második alkalommal indul a 15. Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán Erdélyi Viktória, aki ezúttal egyéniben nevezett a 10 kilométeres távra. A ferihegyi utasforgalmi előadó számára a legnagyobb élmény a versenyeken, mikor szülei és barátai szurkolása közepette futhat át a célon.

- Tetszik, hogy végre nem egy koedukált versenyen állsz majd rajthoz?

- Jópofa ez a lehetőség, de azért olykor-olykor látok néhány fiút szoknyában és parókában. Rendszerint barátnőimmel és kolléganőimmel állok rajthoz, és általában velük is szoktam teljesíteni a távot, így megszoktam, hogy nők vesznek körül. Tavalyelőtt futottam először ezen a versenyen, akkor még csak a 3,5 kilométeres rövid távra neveztem, tavaly azonban egy program meghiúsította az utolsó pillanatban a nevezésem.

- Idén melyik távot választottad?

- Egy kis kockáztatással a tízezer méterre neveztem be. Korábban sosem indultam még ilyen távon, ezért előző hétvégén részt vettem egy NATO-futáson, ahol 1:15 alatt teljesítettem a tíz kilométert. Boldog voltam, hogy ilyen jól sikerült a főpróba, remélem most vasárnap is hasonlóan jó eredménnyel rukkolok elő.

- Rossz idő esetén is rajthoz állsz?

- Hallottam, hogy esőt jósolnak vasárnapra, de emlékszem tavaly nyáron a Generali Duna-parti Futógálán bőrig áztunk, és a mostani maratonon is volt egy kis eső, mégis jól éreztük magunkat. Természetesen nem szurkolok a viharnak, inkább csak szemerkéljen az eső.

- Milyen pluszt tud adni számodra a futás?

- Elsősorban a szabadság érzése miatt szeretem ezt a sportágat. Az pedig külön öröm, mikor eltervezek valamit, és tudok küzdeni egy-egy célért. Maximálisan felszabadít engem, ha tudom teljesíteni ezeket, és szép lassan fejlődök. Nagyjából négy éve kezdtem el futni, az elején, hogy kondim legyen, edzőterembe jártam, futópadoztam, később már a XVII. kerületi utcákat róttam, az utolsó időszakban pedig egy helyi focipálya salakos 400 méteres körén gyakorlok.

- Milyen célokat fogalmaztál meg a verseny előtt?

- Helyezésben abszolút nem gondolkozom, a részvétel lesz a fontos, és az előző hétvégi 1:15-ös idő megtartása. Nem fogom erőltetni az iramot, az utolsó pár száz métert azért meg szeretném nyomni. Számomra nagy élmény, hogy barátaim és a szüleim ott szurkolnak nekem a célban. Mindig elkeserítő érzés, ha a befutóban nem találom őket, ugyanakkor annál nagyobb az eufória, mikor végre tudunk egymásnak integetni.

fb share