Loós Csabáék nincsenek cukorból

Loós Csaba barátai és kollégái invitálására nevezett első alkalommal a 7. Intersport Balaton és Félmaratonra. Reményei szerint a Nike Budapest Félmaratonon futott idejét a várható zordabb időjárás ellenére néhány perccel sikerül megjavítania.

- Mit jelent számodra a futás?

- Az ellustulás elleni gyógymódot látom ebben a sportágban. Noha olykor csak összeszorított foggal vágok neki az edzésnek, másfél hét kihagyás után mégis hiányozni szokott a mozgás. Érdekes ez az ellentét, de az életem részévé vált már a futás. Szeretem azt a részét is: ki tudok kapcsolni és agyalni.

- Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sportággal?

- Egy véletlennek köszönhetően. Gyuri barátom hívott fel két évvel ezelőtt, hogy a K&H olimpiai maraton váltós csapatukból hiányzik egy fő, és be kellene ugranom. Mindössze két héttel voltunk a verseny előtt, mégsem akartam cserbenhagyni, belevágtam. Három edzéssel a hátam mögött álltam rajthoz, és olyan jól sikerült az a nap, olyan élmények értek, hogy végül ott ragadtam a futók világában.

- Komoly edzésmunkával fordulsz az őszi idényzáróra?

- Semmi extrával nem szolgálhatok: heti három 7-10 kilométeres edzéssel készülök fel a félmaratonra, a tervek szerint az utolsó két hétben majd 15 kilométerre emelem a napi szintet. Általában munka után, alvás előtt jutok el futni, alapvetően Újpesten futok, olykor pedig a Margitszigeten. A versenyen lassan fogok kezdeni, a táv második felében szeretném fokozni a tempót. Félmaratonon nincs komoly tapasztalatom, a Nike Budapest Félmaratonon 1:45 alatt teljesítettem a 21 kilométert, nagyon örülnék, ha pár percet tudnék még faragni belőle.

- Novemberben azért valamivel zordabb időjárási körülmények között kell majd rajthoz állni. Ez mennyire lesz szerinted zavaró?

- Egy kisebb, 4-5 fős csapattal vágunk neki a Balatonnak. Lelkesek vagyunk, véleményem szerint a hideg nem lehet zavaró, a zuhogó eső azért riasztó tud lenni. Természetesen, ha elrajtol a mezőny, mi is ott leszünk, hiszen nem vagyunk cukorból.

- A család hogyan viszonyul a versenyzéshez?

- Egyszer szurkolóként elkísértek, azóta a gyerekek nagyon lelkesek. Már jó ideje téma, hogy mikor állhatnak rajthoz ők is valami kisebb távú versenyen. Feleségemmel abban maradtunk, jövőre a Vivicittára nevezzük őket, a folytatásról pedig az akkori élmények ismeretében döntünk.

fb share