Sérülés után, Női Futógála előtt

Három hónap felkészüléssel a háta mögött már második megmérettetésére készül Póka Sarolta. Az adminisztrátorként dolgozó lány a 10 kilométeres távot párosban fogja teljesíteni a Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán.

- Ki lesz a párod?

- Nagynénémmel, Fónai Arankával alkotjuk a párost, ő már tavaly egyéniben indult ezen a versenyen. Remélem, számomra sikeres lesz a debütálás. A közös edzések hamar megmutatták, mennyit lehet fejlődni egészen rövid idő alatt is. Ugyanis számomra még friss élmény a sportág: mindössze három hónappal ezelőtt kezdtem el a felkészülést.

- Korábban nem is sportoltál?

- Még gyerekkoromban korcsolyáztam, azonban mindkét térdem lesérült, így hosszú évekig nem sportolhattam. Rossz érzés volt, hogy nem mozoghattam, ezért az utóbbi időben több ismerősöm - édesanyám triatlonozó élettársáét, nagynénémét - tanácsát is kikértem a folytatásról, és végül a futás mellett döntöttem.

- Miből áll a felkészülésed?

- Futásból és erősítésből. Amíg jó idő volt, addig a Margitszigeten, vagy a Kopaszi-gáton futottam az esti órákban munka után, az esős és hideg ősz elől pedig egy edzőterembe "menekültem". A heti 1-2 futás mellett még egy aerobic edzést is beiktatok, hogy az erőnléttel se legyen gondom.

- Milyen célokat fogalmaztál meg verseny előtt magadban?

- Szeptember utolsó hétvégéjén a SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon 3,5 kilométeren álltam rajthoz, és 25 perc alatt teljesítettem a távot. Elsősorban akkor lennék elégedett, ha ezt az időt lejjebb tudnám szorítani. Szerencsére akkor megúsztuk a vihart, épphogy szemerkélt az eső, és bár nem volt zavaró, azért remélem, minden versenyemen nem kell rossz körülmények között futnom.

- Három hónap után érzel valamilyen változást az életedben?

- Természetesen! Sokkal jobb a közérzetem, rengeteget javult az állóképességem is, egyszerűen erősebbnek érzem magam. Nem fáradok el a munka után, és ami a legfontosabb: edzések alatt teljesen ki tudom kapcsolni az agyam. A térdemre nagyon kell vigyáznom, a térdszalag szakadás után messze nem terhelhető annyira, mint egy átlagembernek, így egészen biztos, hogy nem lehetek soha profi futó, de számomra már az hatalmas előrelépés, hogy rövidebb távokat le tudok kocogni.

fb share